Szívsz.
What is it? What? Kérdi a szőke kisírt orral. Nincs kedve mákot darálni többé. Bár volna... Akkor azon a nyáron sem kellett volna üvöltve stoppolni, törött könyökkel, Heideggert furulyázva. De szőke volt. Ja, genau. A tánctanár szerint viszont barna. C’est une brunette, putain de merde! Még mindig visszhangzik tóparti kiszólása.
Kétszer fújtam orrot azon a reggelen. Egyszer babos kendőbe, de egy fika Kunderán landolt. Másodszor magába a sötét halálba. De menni kéne, menni, menni... Hm. Ööööö... Ja. Menni. Csapba szarni. Vagy szarba csapni?
Mindegy. Ma már mindegy.
Darálja a mákot, a darálóból Britney énekel szívhez szólón. Oops, I did it again. Érzem, ahogy leesik a mákdaráló. Elmosolyodik. Dédi ropja. Mákom van. Mákomban a rákom. Rákom van. Mák-rák.
Azon az estén felrobbant a világegyetem szőke szemeiben. Megragadtam a melleit. Élvezett. Engem. Do you love my írói vénámat, oder meine gigantische faszomat szereted, ma cherie? A válaszát elnyelte a nyári mosolygás. Helyes. Minden ott van. De főleg én. Én nagyon ott vagyok.
Utolsó kommentek