PóóóÓÓóóók

Ha nem tudsz röhögni magadon, mi majd megmutatjuk, hogyan kell.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

Ugye simán lehet fiatal csaja egy 41 éves faszinak?

2010.12.17. 04:18 - Pók

Címkék: archív értékellek mint pókot

[Vadászhatnák az olcsóbb párizsit

Sziasztok!

23 éves értelmiségi lány vagyok. Leérettségiztem 3,7-es átlaggal, felvettek a Fővárosi Értelmiségi Egyetemre, az Értelmiségtechnikai Karon, entellektüel munkanélküli szakra. Voltam már ZH-n, hoztam szóba Kunderát a barátnőmnek igazi, külföldi hangzású vörösbor mellett, és szoktam lapozgatni az Idegen szavak szótárát. Tehát értelmiségi vagyok, na. 

Kicsit bántott, amikor Sólyom László nem hívott meg a Bölcsek Tanácsába, és amikor olvasom, hogy 123 értelmiségi aláírt valami petíciót, mindig csodálkozom, hogy az én nevem miért nincs ott. De ami késik, nem múlik. Végül is értelmiségi lennék, vagy mi a szösz.

Közben valahogy dolgoztam is, értelmiségi recepciósként, és megismerkedtem Bandival, egy jófej, nagydumás vécépucolóval. Állandóan ott lebzselt a bank recepcióján, az övébe dugott vécékefékkel meg -pumpákkal, jópofán gesztikulált velük, egyszer az asztalomat is lesikálta. Szóval jó csávó volt.

Nagyon jó barátok lettünk. 43 éves volt, ami ugye nem számít?! Ugye egy 43 éves pasinak lehet simán 23 éves csaja? Ha mondjuk én 43, pláne ha csak 41 éves pasi lennék, és nem is 23 éves csaj, mint ahogy állítom, akkor azért nem lennék túl öreg?! Ugye? Komolyan, nyugtassatok meg! Oké, 23 éves lány vagyok... De ki tudja, talán leszek 41 éves férfi is egyszer!! Szóval kommenteljetek buzgón, lehetőleg írjátok azt, hogy "Simán lehet fiatal csaja egy 41 éves faszinak." Köszi!

Na, szóval vissza a sztorihoz. Bandi nagyon értelmes volt, bár nem volt értelmiségi. Csak egy példa. Egyszer közölte, hogy talált egy fura négyszögletű, kinyitható izét, amibe vécépapírok voltak lapjával beleragasztva. Ráadásul nem is tisztán fehérek voltak, hanem kis fekete izék voltak rajtuk. Döbbenten mutatta nekem, hogy milyen hülyeség ez.

Elmagyaráztam neki, hogy ez egy úgynevezett "könyv". Megmutattam neki a betűket, erre kiolvasta az egészet, aztán talált más könyveket is, és jött dicsekedni az újonnan szerzett műveltségével. "Tudtad-e, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik?! Most olvastam, és nagyon igaz!"

Szóval voltak hiányosságai, de értelmes volt nagyon. Bárcsak értelmiségi is lett volna...!

Közben otthon a pöcegödör teljesen megtelt és én értelmiségiként felkértem Bandit, hogy szippantsa és tisztítsa ki, mert ehhez is értett. Hiába no, az értelmiség lényeglátása, az emberi kapcsolatok mély megértése... Egy nem értelmiségi biztos nem kérte volna fel. De én, az értelmiségi felkértem.

Persze én is ott ugráltam körülötte. Nem a plázacica voltam, aki öööö... tüllszoknyában, vagy miben (basszus, egy nő mit írna ide?) belibben, és ellenőrzi a munkát... Nem, én leereszkedtem intellektuális magaslatomról, és felvettem a legkényelmesebb... öööö... sminkemet? Miniszoknyámat? Tangámat? Mit vesznek fel a nők, ami kényelmes? Na, azt, azt! Azt vettem fel, amit felvennék, ha nő lennék, és kényelmes ruhát vennék fel. És abban segítettem 43 éves Bandimnak, értelmiségi fejjel! Ő csak a gödör szélén instruált (idegen szavak, ugye, kicsit... Ő biztos nem így mondta volna...) Én meg a pöcegödörben búvárkodtam egész nap. Frenetikus volt, ahogy Kirkegaard mondaná.

Aztán összejöttünk. Csodálatos volt megtapasztalni, ahogy a nem értelmiségi hímvessző (latinul "penis") behatol az értelmiségi vaginába. Fantasztikus volt.

De Bandi nem volt értelmiségi, ezért lehúzott engem is, az értelmiségit, az ő nem értelmiségi szintjére. Többé nem jártam a Szimpla kertbe, nem hordtam tarisznyát: éreztem, ahogy csökken értelmiségi voltom.

Valahogy a sztori elején még létező munkahelyem is átalakult emiatt, bank helyett mondjuk... hm... mi hangzik hihetőnek... Vágóhíd? Nem... Megvan! Kocsmában kezdtem dolgozni. Ez jó lesz, jó kis toposz, mindenki könnyen elképzeli.

És az egyetemem helyén is egy szakmunkásképző kezdett düledezni.

Ezért szakítottam is. Igen ám, de a szakítás után is találkozgattunk Bandival. No nem gyakran, csak naponta 19-szer, és minden alkalommal két-két órát szeretkeztünk. (Ha matekos lennék, utánaszámolnék, de szerintem a blogot is bölcsészek olvassák, szóval ez így oké lesz.)

No és ez a kérdésem: Ti mit tennétek? Kérlek, hosszan fejtsétek ki. Ha hivatkoztok valakire, tüntessétek fel az irodalomjegyzéket. 12-es betűmérettel, Times New Roman betűtípussal kérném a kommenteket. Ha összejött 40 oldal, legyetek szívesek elküldeni a masoddiplomas1967@szakdolgozat.com címre! Köszi!

És tényleg 23 éves lány vagyok! Tutira!

Én voltam álruhában

2010.12.15. 10:32 - Pók

Címkék: értékellek mint pókot

[Nem szerencsétlen áldozat lennék, hanem számító dög] 

Ő: teszkógumis ősi román vascső. Én: fiatalabb lány, KFC, LFS, SMS. Nem voltam katona, és óvszert sem húztam, de amúgy is ő pakolt.

Navigare necesse est, time is money: nem bíztam benne, mert kutyából nem lesz szalonna, és azt hiszem, amit eddig művelt, az mind önmagáért beszél, szóval nem is kell talán magyaráznom. Tudom, TBC, ASCII, HP, CISCO, H&M.

Úgy volt, hogy találkozom vele, de Marikának elmondta a múltkorit. Amikor rákérdeztem, hogy mégis hogy képzelte a devizaszámlás históriát, rávágta, hogy a lexikonos ügyet teljesen félreértettem, és a számla csak a kalaptartó miatt kellett.

Na mondom, ez hülye. A kalaptartó pont, hogy a konzervnyitó után történt, és ha nem törik le akkor a bili füle, Marika soha nem tudja meg. De mindegy, ilyen minden férfi, nem is csodálkozom én már semmin.

Kikötöttem, hogy szerda lesz a jó, de Marikának elmondta, hogy a szerda talán problémás a múltkori kávé miatt. Nagyott nézett erre Marika, aki én voltam álruhában, és megírtam neki SMS-ben, hogy akkor most hogyan is van ezzel a szerdával?!

Mert ha nem igazán jó neki a szerda, akkor miért Marikának mondja, miért nem nekem? Azt is írtam, hogy a csütörtök még jobb lenne, de a barom nem akart csütörtököt mondani, és nem értette, hogy azért kérdezem a szerdát, mert igazából a péntekre gondolok, ami sokkal jobban fájt, mint az, hogy akkor már kilenc hete minden este légpuskával halántékon lőtt, mert utóbbit betudtam szeleburdi idealizmusának.

Amúgy meg olyan baromi komolyan vett engem, hogy lazán flörtölt Marikával: köszönt neki, és egyszer majdnem rámosolygott, kissé zavartan, én meg belül üvöltöttem, de hát ilyen disznó féreg minden pasi.

De mindez semmi. Igazából akkor pattant el bennem a húr, amikor közölte, hogy csak engem szeret. Szóval a hazugságnak ezt a fokát már nem bírom elviselni (tudom, ravatal). Ha egy ocsmány gyáva gerinctelen féreg nem képes megállni, hogy ha szembe jön egy másik nő, akkor ne menjen neki, ne nézze levegőnek, mint ahogy azt elvárnám, akkor legalább legyen annyi vér a pucájában, hogy bevallja, hogy gyűlöl és szarba sem vesz, és ne játssza nekem itt az eszét.

Amikor aztán kirobbant a kürtős kalácsos botrány (gyengébbek kedvéért: havazott aznap), akkor sírva rákérdeztem: Marikának bezzeg megadtad a jobbkézszabályt, miközben engem azzal hitegetsz, hogy "kedvelsz"? Ha egy férfi kedvel egy nőt, tesz ilyet?!

Azzal védekezett, hogy tudta, hogy Marika én vagyok, hiszen pontosan ugyanúgy nézünk ki. Ezért is nézett rám Marikaként is.

Elmagyaráztam neki, hogy én máshogy látom. Szerintem inkább az lehet a dologban, hogy gyűlöl és undorodik tőlem, a halálomat kívánja, sőt azon van, hogy az emlékemet is megsemmisítse, minden nyomomat eltörölje a föld színéről, a családommal együtt. Ezt soha nem bocsátom meg neki: a családomat ki kellett volna hagynia az egészből.

És ezzel faképnél hagytam, ő meg színlelte, hogy nem érti.

Azért az orrszarvúért kár, de szerintem azt ő is megérti, hogy nem állhattam az esőben három órán át nyílt csuklótöréssel. Ezt az atomtudós is megerősítette, szóval kár pofázni érte. Ez is annyira jellemző.

Bestiális levelezésem a vén szatírral

2010.12.13. 11:54 - Pók

Címkék: értékellek mint pókot

[Mi a kedvenc ételed?]

Hátborzongató történetet fogok elmesélni, nagyon bestiális lesz. Kérem a kiskorúak menjenek el a gép elől.

Szép, negyvenes hölgyemény vagyok, kis testi hibával: hibádzik a társam................ Mindenki tudja, hogy akinek nincs társa annak tilos online keresnie, de mégis megtettem, mint ahogy "senki" nem vágja el az exférje fékvezetékét, vagy szúrja ki az óvszereit, na persze mindannyian csináltunk ilyet, nem is egyszer...........

A társkeresőn aztán adódott egy undorító féreg, akitől hánytam. Eleve öreg volt, amit nem tudom hogy képzelt, én valahogy megálltam, hogy soha ne legyek öreg, nem tudom másnak miért nem sikerül. Mindegy ilyen időket élünk.

Hát azonnal elküldtem melegebb éghajlatra, egy pillanatnyi hezitálás nélkül mert nem szeretek szórakozni emberekkel, abszolut korrekt vagyok mindig.

Hát ez a szemétláda pszichopata erre nem tolta vissza azt az ocsmány pofáját, már a zaklatás minden büntetőjogi kategóriáját kimerítve? Rettegve, sírva alszom, a házamat rendőrök őrzik, én meg esdekve könyörgök ennek a kivénhedt ragadozó héjának, hogy kímélje meg a szerencsétlen életemet.

Alábbiakban olvasható a teljes vérfagyasztó levelezésünk, annak minden leplezetlen, horrorfimbe illő bestialitásával. Kérem, csak akkor olvassa, ha nincs egyedül a lakásban. A helyesírási hibákat is mekhagytam. Szégyen, gyalázat... Rettegek.

"Szia! Remélem hogy nem zavarok. Levelezhetnénk?"

"Persze! Mindenképp!"

"Engem Bélának hívnak . Ugye téged nem hívnak Bélának , mert az nagyon fura lenne egy nőnél? :))))) És milyen színű a hajad?"

"Szia Béla! Engem nem hívnak Bélának. Kati vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek. A hajam színe barna, mint az a fotómon is látható. És a tied? Nem látom a fotón!"

"Kedves Kati! A fotón azért nem látszik a hajam mert már kihullott :)))))) Ugyanakkor amikor impotens lettem!! És neked nem hullott ki a hajad amikor impotens lettél? Nyugi csak vicelek! :)))) Mi a kedvenc Britney Spears számod? És szerinted végtelen sok ikerprím van?"

"Kedves Béla! Nagyon vártam már, hogy írj! Én nő létemre nem lehetek impotens, és ettől talán függetlenül a hajam sem hullott ki. A kedvenc Britney számom az Oops, I did it again. Remélem, neked is. Szerintem igaz az ikerprím-sejtés, gondolj Viggo Brun bizonyítására, és a Hardy-Littlewood sejtésre."

"Kedves Kati! Goldon, Pintz és Yildirim tetszőleges 0-nál nagyobb konstansa mint az ikerprímek reciprokösszegek határéréke azért elgondolkodtató. :)))))) Szerinted milyen művészettörténeti stílust képvisel C3PO figurája a Star Warsban? Szereted a mazsolás lecsót?"

"Kedves Béla, már úgy megijedtem, hogy nem fogsz többet írni, az ikerprím sejtés miatt. C3PO egyértelműen art deco, legalább is szerintem. A mazsolás lecsót a krishnásoknál ettem egyszer, és kicsit furcsállottam az ízét, de amúgy nem rossz!"

Bocsánat, be kell engednem a kommandósokat, akik pár kérdést tesznek fel, hogy könnyebben levadászhassák ezt a szatírt. Remélem, azonnal agyonlövik, ne szenvedjek sokat

Elég párszázszor megesküdnöm rá, és már el is hiszi?

2010.12.10. 08:59 - Pók

Címkék: archív értékellek mint pókot

[A költségvetésben mint bevételi forrás szerepeltem]

Sziasztok! 

Roppant tanulságos lesz a történetem. Figyeljetek jól!

Roppant intelligens, de annál szerényebb és szegényebb lány voltam. Az egyetemet intelligencia-empátia-kommunikáció-mártír szakon végeztem, napi 34 óra elfoglaltságot jelentett, de én zokszó nélkül tűrtem, mert ezáltal váltam még szuperintelligensebbé. 

Az egyik tanárom mondta, hogy ez így mind nagyon szép, de azért kéne egy kis élettapasztalat is, és néha a könyvek közül kimozdulhatnék egy kicsit. Illetve a természetes intuitivitás is fontos tulajdonság. Nem kellett kétszer mondani: rögtön felvettem az élettapasztalat-intuíció szakpárt is, és megvettem a "Hogyan mozduljunk ki a könyvek közül a valós életbe egy kicsit?" című harminc kötetes könyvsorozatot.

Eddigre már napi nyolcezer órát tanultam, és percenként négymilliót költöttem a tanulmányaimra. Én lettem a világ legszegényebb embere, sokáig vezettem a Forbes magazin listáját. (Aztán megelőzött egy ember, aki véletlenül elkártyázta Amerikát, pedig nem is volt az övé, és most élete végéig fizetheti... Rohadék.)

A templom egerétől kaptam száraz sajtot, uzsorakamatra, mást nem ehettem. A patakban mostam, barlangban aludtam, minden este megevett és kiköpött a medve.

És közben volt egy vőlegényem. Csodálatos, intelligens, magas, jóképű, vékony, dús hajú, vonzó, kedves férfi volt. Szerettem. Szeretett. Rengeteg pénze volt, de nem adott belőle. Sőt, mint elmagyarázta, őt úgy nevelték, hogy minden fillért be kell osztania. Amikor együtt mentünk valahová, gondterhelt arccal számolta, ki hányat lép, és amikor kiderült, hogy az ő cipője többet kopik, vagy helyet kellett cserélnünk, hogy ő haladjon a belső íven, vagy cipőt (de olyankor nagyon szenvedett a 36-os tűsarkú cipőmben), vagy a nap végén kiszámolta, hogy 1,03 forinttal jövök neki a cipőkopásbeli különbségünk miatt. 

Szal kitaláltuk, hogy kedélyesen szakítunk, és megírjuk a blogra

2010.12.08. 10:51 - Pók

Címkék: archív értékellek mint pókot

 [Már nem vagyunk együtt]

 

Hellóhalló elektor kalandorok, csókdosom a kacsóját minden kiskisasszonynak, barack a fejére minden pupáknak, aki itt űzi az ipart a monitor előtt e napfényes hétfő reggelen!

Remélem, nem vagyunk vindisgrécek, de gondoltuk, megosztanánk e frenetikus, fantörpikus eseményt kedves olvtársainkkal!

Történt egy napfényes délutánon, hogy mint derült égből a villanyszámlás, lecsapott a lila szerelem sugára két szép és kiváló fiatal, Eutanázia és Ajtózár (kitalált nevek, hihihihi) unalmas kis életébe, mindent beragyogván legott a vágy tüzes virágaival.

És élének boldogan, éldegélnek, hetedhét országon is túl, ahol a kurtafarkú miniszterelnök elkúr, hehehehehe, a legnagyobb harmóniában... De várj, ne, hagy én, most had szúrjam be ide, hogy Eutanázia egyszer hangosan büfcsizett, és nézett erre a nagyelőadó... Hihihihi... Jaj, olyan vaaagy, Ajtózár meg egy tahó, miközben szeretgetett az ágyban, elmesélt egy gusztusviccet az üveg takonyról, meg a közepén lévő gennycsomóról, az oooolyan uuundi volt!

No és történt vala ippeg, bion, bion, hogy vége lett ám, mint a botnak... jaj neee, ne írjál Twin Peakst... de mindegy, Ajtózár most leverte a billentyűzetről Eutanázia kezét a papucsával (mert ő nem papucs, hihihihahahahahaha, hát ez kész, ez egyszerűen kész, vicces a gyerek nagyon, imádom), és mégis azt írja, hogy vége lett, mint a Twin Peaksnek. 

Ez jó! Ez de jó!

Mert kedden a ZH előtt ott balra ment a szokásos izé, tudjátok, de Józsi szerint inkább olyan volt, mint az a bizonyos zánkai eset, tudjátok. Aztán szerdán kiborult a bili, és mind úsztunk a kaksiban, jött is Márti meg Jucus, hát a mai napig keresik a leesett állukat, mert hogy tudniillik kicsit szakítottunk, bezony?!

Ez úgy történt, hogy kézenfogva megittunk négy liter pálinkát, Ajtózár halált megvető bátorsággal visszabeszélt a rendőrnek, Eutanázia meg szemezett egy fiúval, aztán leöntötte a saját piájával, felháborodást színlelve, és Ajtózár meg is verte volna, de nem volt kedve (és így inkább elrohant) (a faszt rohantam el) (jaj, annyira imádom, amikor így évődünk). Hihihihihihi!

Szal kitaláltuk, hogy kedélyesen szakítunk, és megírjuk a blogra, mert hát nem azért, Hunor és Zsuzsi is megmondták, hogy szóval nem azért, de vannak az unalmas, tök gázos hétköznapi emberek, amilyenek mi soha nem leszünk, és mi még a szakítást is kedélyesen meg tudjuk oldani, és véletlenül sem négy hónap szenvedés és gyűlölködés jön majd, ahogy mindketten kijózanodunk, hanem nyilván ugyanezt az édibédi cukimuki felvilágosult Muppet-showt nyomjuk majd mindörökké, ámen, X-men, ahoj poplacsek, teszkógumi mindenkinek!

Hatalmasakat szeretkeztünk

2010.12.06. 07:48 - Pók

[Szeretem a feleségemet, mégis bele tudtam szeretni valakibe]

Sziasztok! (Lehet köpködni.) Feleségem van. (Tudom, RPG, LMP, DVD.) Mégis megismerkedtem egy nővel. (Lehet harákolni és dülledt szemmel idegesítő pofákat vágni.)

A szokásos vonalat követtük. Netezni kezdtünk, aztán MSN-ezni, aztán photoshoppolni, végül excelezni. Bámulatos volt. (Tudom, tudom, egyszer volt Budán kutyavásár. Lehet zombivá változva vért hányni a pofámba.)

Megbeszéltük, hogy nyugodtan találkozhatunk, hiszen én nős vagyok, és úgysem csalom meg a feleségemet. Meg aztán ha találkozunk, és valamelyikünk a másikba szeret, akkor maximum az lesz, hogy valamelyikünk élete végéig boldogtalan lesz, elválik, öngyilkosságot követ el, na bumm. Egy kávézás megér ennyit. (Tudom, tudom. Kinek a pap, kinek a papné. Lehet vicsorogva kaffogni, hasnyálmirigyrák okozta refluxtól rekedt hangon hörögve.)

A lábremegés tényállása forgott fenn. Szerelembe estünk egymással első látásra. Hatalmasakat szeretkeztünk.

Ilyenkor gyakran az szokott történni, hogy valamelyik fél megsérül, nem tudja kezelni a helyzetet, esetleg kétségeesett hibákat követ el.

Na most tudatom mindenkivel, hogy mi nem ilyenek vagyunk. Mi annyira felnőtt módon, korrektül és fájdalommentesen megoldottuk a helyzetet, hogy szinte erre gondolva is feláll a farkam. Hogy mi mennyire faszán csináltuk! Hihetetlen!

Tudniillik két perce kiment felvenni valami szexi ruhát, és nekem egyáltalán nem hiányzik! Már majdnem három perce nincs velem, én mégsem gondolok rá, mégsem rendezek jelenetet, mégsem hagyom ott a feleségemet, és ő sem sír, ő sem fenyeget, a feleségemnél sem akar beárulni, és egyáltalán, tök jól van!

Pillanat... Épp nyílik az ajtó, és jön be egy szál szexi harisnyatartóban. Lám, micsoda barátság a mienk! Még ez is belefér!

Telefonkagylóval erőszakolt meg

2010.12.03. 07:42 - Pók

Címkék: archív értékellek mint pókot

[Anyja is a nyakamra járt ilyenkor]

Sziasztok, van egy apró problémám, amiben a tanácsotokat kérem. Tudom, vascső.

11 évesen összelyöttem egy férfival, Lyenővel, aki nagyon imádott, jobban mint a mecsbokszát (vascső, tudom, tudom), de én féltem, hogy kitépi a bal vesémet, és azzal fog horgászni (oké, akkor még irreális félelmeim voltak), ezért odaadtam magam neki. Megkezdődött a négy év terror. Először a matekleckét hanyagolta el, aztán a mosakodást, aztán puskázni kezdett, végül felrobbantotta a World Trade Centert, részletekbe nem mennék bele...

Géza leszólított, és mondta a barátnőm, hogy helyes pasi, ezért hozzámentem feleségül. De az oltárnál vettem észre, hogy pattanásos, 97 éves, nő (tudom, vascső), nem is ember, hanem ugróegér, műanyagból van, rég halott, dohányzik, és nem is izmos. Telefonkagylóval erőszakolt meg, a telefonzsinóron csúsztam le a telefonközpontba, ahonnan interurbán hazaküldtek. Ezek után megcsaltam. Közben Lyenő is lyelentkezett, párszor leszopta(vascső)m. Kiszabadult Guanó szigetéről, lediplomázott, feltalálta a rák ellenszerét, milliomos lett, és a tenyerén hordozott.

Béla közben rám akaszkodott, hozzá csak azért költöztem ki Tel Avivba, mert letört a csizmám sarka, és nála volt ragasztó. Amikor a nevemre iratta az összes vállalkozását, én meg mindig sikítoztam, amikor hozzám ért, még két év múlva is, akkor megerőszakolt egy rozsdás utcai lámpával, aztán meggyilkolt és feldarabolt, aztán elégetett, és a hamvaimat a világ 18 fővárosában szórta szét. Tudom, vascső, naiv voltam.

Géza mentett meg, időközben átképezte magát 18 éves délceg azbeszt vasalódeszkává, megválasztották pápává, és feltalálta az örökmozgót. Egyszer arra döbbentem rá, hogy 57 éves rántott salytmaradék vagyok egy kínai étterem teraszán, ahova figyelmetlenségből egy madár dobott le, aki a szomszédos kifőzdéből csent el, Géza meg ott szobrozott mellettem, várva, hogy magamhoz térjek, közben verte a farkát, ami plutóniumból volt. Közben külföldi lett, elfelelytett magyarul, púpos lett és sánta, de izmos. Ez megdöbbentett, fojtak a könnyeim, Lyenővel vigasztalódtam, hogy mijen szemét voltam Gézával. De Lyenő közben elszipuzta a Nobel-dílyát, mindenét Tehnokolra költötte, engem is összekent a ragasztóval, csupa ragacs most mindenem.

Szóval csak azt akarom kérdezni, hogy hogyan tudom kiszedni a halyamból, mert szépnek kell lennem, mert most találkozom a szerelmemmel, a Bélával, vagy a Lajyossal, vagy meikkel, már nem emlékszem? Amúgy rendben az életem, csak a ragasztó zavar egy kicsit.

Ütötte-vágta a fehér botjával

2010.12.01. 09:39 - Pók

Címkék: archív értékellek mint pókot

[Segített kerékre állítani]

Jó napot. Gézuka vagyok. Ezt a kéziratot egy palackban találtam, egy pendrájvon. Mellette könny- és vércseppek, virágszirmok voltak. A közelben csókolózó galambpár. Kicsit odébb éhes, ázott kismacska. Nem tudom, mi van. Aggódom barátomért. Egy hónapja nem hallottam felőle.

A kéziratot változtatás nélkül közreadom.

----------

Ülök, és Gézuka símogatja a halántékomat. Tortát sütött névnapomra. Biztosan szép. Nem tudom. Eszem. Finom. Blogot olvas fel nekem a szoftver. Én is írni akarok. Rágyújtok. A füst felszáll, ki az ablakon, és Gézuka szótlanul néz utána. Azt hiszem. Így képzelem el.

Írok. Elolvastatom a géppel. Gépiesen kong a géphangja. Személytelen. Az a jó. Bárcsak én is az lehetnék. De nem vagyok.

"Huszon... Mennyi?" - kérdeztem, in medias res, fehér botommal kopogtatva, hogy felhívjam magamra a figyelmet.

"Huszonöt. Huszonöt öltés volt" - válaszolta a gyönyörű ápolónő. Igen, gyönyörű volt. A hangja, a kisugárzása, az aurája, a feng shuija. "Ennyivel kellett összevarrnunk a fejbőrét, amikor Szabados Ernő büntetett előéletű rabló önt sajnos leütötte és elrabolta az ön pénztárcáját." - folytatta. Nevettem. "Hja, nem először csinálja Ernő... Ő a kedvenc rablóm."

"A lakáskulcsa beesett a csatornába, ezért ma éjjel kénytelen lesz nálam aludni" - mondta kacér mosollyal. Igen, meghallom a nők hangján a kacér mosolyt. Nem ma kezdtem a vakságot, és elég profi vagyok benne.

"Esztella a nevem" - mondta. Majd súgva hozzátette: "Maga nagyon szép fiú!"

Elpirultam. Kifinomult érzékelésemnek köszönhetően arcbőrömön megéreztem azt a kis légáramlást, amit Esztella kacsintása keltett.

Aznap éjjel az érzelmek évtizedes álmukból riadtak fel bennem, és sírva, egész testemben remegve, óriási gyönyörben forrtam össze Esztellával. Ő is sírt. Elmondta, a dédapja vak volt, állandóan ütötte-vágta a fehér botjával, ráadásul mindig leverte a kedvenc poharát. Ezért nem szánja a vakokat. Sőt. Irigyli őket. Néha ő is becsukja a szemét. De aztán mindig kinyitja. 

Mindig.

Költő e nő!

Hozzá költöztem.

A szakítós blog helyes használata

2010.11.29. 09:32 - Pók

Címkék: archív értékellek mint pókot

[Sikerült kihipóznod a gatyámat] 

Nem értem, miért ír mindenki kifejezetten elcseszett sztorikat, és érti félre teljesen a blog lényegét. Ha lesz kis időm, 8-10 pontban összefoglalom majd a szakítósblog helyes használatának a módját, de most inkább csapjunk a lovak közé.

Én lány, 23, ő fiú, 29. Együtt 3 év, 4 láb, 1 hímvessző, 4 kar, 2 mell. És sok-sok ruha.

Ő Győrött, a Hamzsabéki út 19. szám alatt lakik, abban a szörnyű zöld tapétás lakásban, amiben egyébként 79-ben még József Attila egy távoli rokona élt, ezt onnan tudom, hogy egyszer az unokája meglátogatott, mert meg akarta mutatni a barátnőjének, hogy hol játszott gyerekkorában, mert az épp ilyen témában (gyerekkori emlékek meg hasonlók) írt szakdolgozatot.

Figyelitek? Más meg a megismerkedés körülményeivel untatja az olvasót... Baromi jó fejek...

Szóval én meg Szegeden élek, hetente egyszer találkozunk, bár inkább külön szobában töltünk két napot, én mosok, ő másnap felveszi, ő főz, én másnap megeszem, én kikölcsönzöm, ő másnap megnézi, ő kiveri, én másnap lenyelem. Harmonikus.

Egyszer ír egy SMS-t a drága: "Ne haragudj, de meghalt a főnököm, 40 ember rám maradt, ha nem fejezzük be a projektet, mindenki mehet az utcára. Nem tudunk találkozni, jövő héten kárpótollak."

Vállat vontam. Ha ilyen jéghideg, rosszindulatú, közönyös gyűlölettel viseltet irántam, hát tegye. Én töröltem a telefonszámát, és szándékosan elfelejtettem a nevét. Persze közben ravasz, csúfondáros pofával vártam, hátha erre nekiáll kepeszteni utánam.

És! Ördögöm volt. Állandóan hívott...

Soha már

2010.11.26. 10:29 - Pók

Címkék: archív értékellek mint pókot

[Az ajkába harapni]

Vajon miért olvad a zöld a végtelenbe, valahányszor hideg cipőtalp nedvez a babérkoszorúm ösvényein? Dédanyám rázza Britneyre a pitvarban. Fibrillál. Szív. Szívok.

Szívsz.

What is it? What? Kérdi a szőke kisírt orral. Nincs kedve mákot darálni többé. Bár volna... Akkor azon a nyáron sem kellett volna üvöltve stoppolni, törött könyökkel, Heideggert furulyázva. De szőke volt. Ja, genau. A tánctanár szerint viszont barna. C’est une brunette, putain de merde! Még mindig visszhangzik tóparti kiszólása.

Kétszer fújtam orrot azon a reggelen. Egyszer babos kendőbe, de egy fika Kunderán landolt. Másodszor magába a sötét halálba. De menni kéne, menni, menni... Hm. Ööööö... Ja. Menni. Csapba szarni. Vagy szarba csapni?

Mindegy. Ma már mindegy. 

Darálja a mákot, a darálóból Britney énekel szívhez szólón. Oops, I did it again. Érzem, ahogy leesik a mákdaráló. Elmosolyodik. Dédi ropja. Mákom van. Mákomban a rákom. Rákom van. Mák-rák.

Azon az estén felrobbant a világegyetem szőke szemeiben. Megragadtam a melleit. Élvezett. Engem. Do you love my írói vénámat, oder meine gigantische faszomat szereted, ma cherie? A válaszát elnyelte a nyári mosolygás. Helyes. Minden ott van. De főleg én. Én nagyon ott vagyok.