PóóóÓÓóóók

Ha nem tudsz röhögni magadon, mi majd megmutatjuk, hogyan kell.

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Utolsó kommentek

Azt akarom, hogy csak velem szakítson

2008.08.17. 01:14 - Pók

Címkék: értékellek mint pókot

Szakítás a köbön, juhéj! Humoros a fiú és szép a teste, de gondterhelt az arca... Nem is tudom, mai lecke: ha a vécében egymásnak estek, ehetitek a kefét... Közben megfájdult a fejem, és itt a Nemzeti Gárda, szóval inkább jöjjön mai levelünk, remélem, nem volt még. 

Megismerkedtem egy nagyon szép testű, okos, megértő, kedves, humoros fiúval, és rögtön belészerettem. A barátai csak Szakinak hívták, akkor még nem tudtam, miért...

Ha jobban figyeltem volna, észrevehettem volna pár intő jelet már az elején. Az első randira vörös rózsával a kezében jött el, és gondterhelt arccal közölte, hogy gondolkozott a kapcsolatunkon, és szerinte szakítanunk kellene. Kissé megdöbbentem, és emlékeztettem, hogy még nem is járunk, sőt életünkben másodszor látjuk egymást. Egy kicsit zavartnak és csalódottnak tűnt, elnézést kért, és valami olyasmit motyogott, hogy "akkor majd később". De nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak.

Megismerkedtünk, csodálatos volt a teste, a humora, és a szex is. De valahogy azt vettem észre rajta, hogy ő nem élvezi igazán. Amikor megkérdeztem, mivel dobhatnánk fel a dolgot, félve megkérdezte, hogy mi lenne, ha szex közben szakítanánk? Fura ötlet volt, de beleegyeztem. 

Onnantól kezdve szex közben mindig szakítottunk. Mindig gondosan ügyelt rá, hogy én elélvezzek, és ekkor hirtelen felnézett, és valami olyasmit mondott, hogy "Megcsaltál, kurva!", vagy esetleg "Tegnap rád nézett egy férfi, láttam!", netán "Tavaly Debrecenben voltál, és ott százezer férfi él! Minddel lefeküdtél!", és hozzátette: "Köztünk örökre vége mindennek!" Ez ugyan fájt nekem, de Szaki láthatóan hatalmasat élvezett minden szakításkor, ezért hagytam, hogy így legyen.

Egyre kreatívabb módjait találta ki a szakításnak. Otthagyott, mert meglátott egy férfit, aki nekem háttal állt: biztos vele csalom meg, a nagy háttal állás csak álca. Vagy egyszer nem látott sehol férfit: ez gyanús, mert nyilván bújkálnak előle, különben látná őket.

Ez engem eléggé megviselt, mert egyre sűrűbbek voltak a szakítások és egyre durvábbak, megalázóbbak. Egyszer rákérdeztem: "Szaki, valld be: te engem kihasználsz, neked én csak szakítani kellek!" Ezen rendkívüli módon felháborodott, és azonnal szakított velem. Aztán ment alsónadrágot váltani. Így működtek ezek a dolgok...

Szégyellem, de egyre inkább el kellett hárítanom a közeledéseit. Fejfájást színleltem, vagy letagadtattam magam a telefonon, valahányszor Szaki szakítani akart. Szegény szerelmem néha már a falat kaparta és őrjöngött, mivel hetek óta nem szakítottunk, és ezt nehezen bírta. Ilyenkor volt rá példa, hogy felszedett egy kurvát, kifizette, és a nyílt utcán szakított vele, mindenki szeme láttára. Milyen féltékeny voltam! De sajnos nem tehettem semmit. Kívántam én is a szakítást vele, de rettegtem is tőle. Fájdalmas volt.

A végefelé már inkább nem néztem férfira, apácazárdában kezdtem el dolgozni, hetente vittem pszichológusi igazolást magamról és minden apácáról, hogy egyikünk sem leszbikus. Minden barátnőmet szintén tesztelt, összezárt minket meztelenül, és üvöltött, hogy "Dugjatok, mocskos leszbikus kurvák! Gyerünk, csalj meg ezzel a ribanccal, csalj meg, te szemét kurva!" Ebbe is belementem, annyira el akartam kerülni a szakításokat. A barátnőim viszont nem nagyon tolerálták ezt, sorra elmaradoztak.

Amikor már senkivel nem találkoztam, és senkihez nem szóltam, sőt a tévében is csak természetfilmeket néztem (már amíg Szaki hagyta, és nem kezdett el ütlegelni a távkapcsolóval, azt kiabálva, hogy "vízilóra maszturbálsz, te mocskos undorító zoofil vadbarom redva?!"), akkor meg az lett a baj, hogy gyanúsan csak vele vagyok, biztos azért keltem ezt a látszatot, hogy elaltassam a gyanakvását. Így pár emberrel igenis kellett néha találkoznon, nagyon ügyelve arra, hogy eltaláljam a helyes arányt, különben Szaki jött a szokásos szövegével: "Ma két férfival láttalak, négyre gondoltál, futólag, és két nővel beszélgettél... ELBASZTAD! Megjátszod magad nekem...! Rejtegetsz valamit! Ha három férfival látlak, kettőre gondolsz, és az egyik nővel nem csak futólag beszélgetsz, akkor elhiszem, hogy csak én vagyok neked... De így LEBUKTÁL, ribanc!!"

Inkább hagytam, hogy verjen, csak ne szakítson velem. De láttam, hogy ő is szenved, ezért egy éjszaka feláldoztam magam. Vacsorát főztem neki, szexi ruhát vettem fel, megtálaltam, gyertyákat gyújtottam... És gyönyörűszép szakítós levelet olvastam fel neki. Mindketten sírtunk. Ez volt a legcsodálatosabb, és egyben legfájdalmasabb szakításunk. Biztos a szerepcsere dobta fel, elvégre ő szokott szakítani velem... De most minden más volt. Gyönyöröm és fájdalmam óriási volt.

A különköltözés, kölcsönös sértegetések, kibékülés stb. rítusa megint lezajlott, ahogy szokott. És nem volt megállás. A szakítások örvényébe kerültünk. Naponta tízszer, hússzor szakítottunk. Veszekedtünk. Örökre meggyűlöltük egymást. Kibékültünk. Összevesztünk. Kibékültünk. Egy szeretkezés alatt negyvenszer szakítottunk. A rekord az volt, amikor egy mondaton belül hétszer dobott és fogadott vissza. Egyszer fejest ugrottunk egy medencébe, és mire a vízbe érkeztünk, négyszer szakított velem. 

Teljesen átadtuk magunkat a szakítások fájdalmas, bűnös gyönyörűségének. Elég volt reggel ránéznem a morcos, féltékeny, begetes arckifejezésére, hogy tudjam, és beleborzongjak: ma éjjel is szakítani fogunk, nem is akárhogyan! Néha meg sem vártuk az éjjelt. Volt, amikor bejött a munkahelyemre, és odavetette: "Azt a faszit ott biztos leszopnád, te repedtsarkú. Többet nem akarlak látni, gyűlöllek, törlöm a telefonszámodat." És már a vécében egymásnak estünk. Búcsúszex, velkámszex.

De sajnos egy idő után azt vettem észre, egyre inkább elkeseredve, hogy bizony kezd elhidegülni tőlem. Néha félve hívtam fel, és kérdeztem: "Szakítasz még velem?" És remegve vártam, amíg kis késéssel belesuttogta a telefonba: "Szakítok!" De ez egyre kevésbé volt meggyőző. Először napok, aztán hetek, majd hónapok teltek el szakítás nélkül. (Szerencsére a szex jó volt.) És életem legszörnyűbb napja volt, amikor sorszámot láttam szakítani az okmányirodában. Szakít...! És nem velem...!

Bámulni kezdtem a férfiakat, és bármennyire undorodom tőle, leszbikus pornót kezdtem nézegetni. Néha az asztalán hagytam. Felhívtam magamhoz egy férfikollégámat, és nyíltan flörtöltem vele. De Szaki már nem szakított többé. Párszor lebaszott, de ennyi. Olyan kiábrándítóan megértő volt... Nyomát sem láttam benne a régi szakítószenvedélynek.

Néha belekezdett egy szakítós monológba, de olyan fénytelen volt a tekintete… Éreztem, hogy csak megjátssza. Nem akar ő már szakítani. Velem akar maradni.

Félek, hogy mással szakít. Egy kolléganőjével gyanúsan nincsen jóban. Csak nem szakítottak?! Amikor engem hónapok óta nem dobott?! Nem tudom, mit kell tegyek, hogy feldobjuk a szakítós életünket. Szeretném megtartani. Azt akarom, hogy csak velem szakítson. Félek.

A bejegyzés trackback címe:

https://pooooooook.blog.hu/api/trackback/id/tr71619293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.