PóóóÓÓóóók

Ha nem tudsz röhögni magadon, mi majd megmutatjuk, hogyan kell.

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Utolsó kommentek

Ember nem égett ennyire előttem

2010.01.20. 07:38 - Pók

Címkék: archív értékellek mint pókot

[A hatalmas szerelemnek elemésztő tűze bánt]

 

Hogy az élet bozótjában lobogó atommáglya milyen vulkánbombákat vet bele az éjszaka sűrű tisztásába, hogy azt megtermékenyítve gyönyörűséges tölgyfát nemzzen, mely generációkon át táplálja az élet forrását: olyan kérdés, amit még senki nem tett fel.

 

Soha.

 

Senkinek.

 

Semmi pénzért. 

 

Sokat tapasztaltam. Őszbe csavarodik ritkuló, 16 éves halántékom barázdált ösvénye. Megkínzott az élet. A halál árnyéka szórt szikrát remegő bensőmből a szerelem tengerébe. Hogy miért, nem tudom. Hogy mikor, nem emlékszem. Hogy milyen magasra, fingom nincs.

 

Nincs fingom.

 

Régen volt. De még mennyire hogy volt! De most már nincs többé. 

 

Az sincs.

 

Talán az étrendem teszi. Nem tudom. Senki sem tudja. Senki sem tud semmit.

 

De ne beszéljünk a fingról.

 

Beszéljünk a szerelemről, a tüzes tengerről, amely a tiltott gyümölcsöt kitépi Prométeusz májából, és Szkülla és Karübdisz között veti Godzilla plátói ágyékára.

 

A szerelem lángolva perzselte fel a nyári záport, mely életem lottószelvényét töltötte ki égő golyóstollával, de elfelejtette határidőre bedobni a bölcsesség trafikjában, hogy aztán a sors sorsolásán a dugás telitalálata az árnyak távoli ködébe veszve miszlikbe szakadjon az ezüsthíd felett, farkasüvöltéstől és az egyiptomi csapásoktól kísértve.

 

Senki, soha nem érezte még a kozmikus vágy életet adó bizsergését ágyékában úgy, mint én, amikor a Szerelem kohójának martinásznőjével taliztam. Óh, Galatea! Ahogy hűsítően tüzes tekinteted fekete holdsugarát rám lövellted a napcsiszemcsid mögül, ahogy éjfekete kávédat kifizettem a szerelem pincérének, megspékelve a vágy borravalójával... és a szenvedély áfájával... Talán négyszáz forint lehetett? Vagy ezernégyszáz? Vagy tízmillió? Hidd el, óh, Nimfám, h leszarom.

 

Amikor letoltam Előtted poklok poklát megjárt, kénköves alsógatyámat, olyan napok, hónapok, évek következtek, hogy nincs az emberek, sőt angyalok, sőt istenek nyelvében sem egyetlen olyan szó sem, egyetlen olyan képzavar sem, amivel ezt leírhatnám. 

 

Meghaltam ott. Megszülettem.

 

Égtem.

 

Égek most is.

 

Ember nem égett ennyire előttem. Mint én előtted.

 

Meg most előttetek. 

A bejegyzés trackback címe:

https://pooooooook.blog.hu/api/trackback/id/tr591678486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sulemia · http://sulemia.freeblog.hu 2010.01.20. 21:36:43

bocs, de ezt nem sikerült überelni:
"Igaz itt is szinte, vagy talán teljesen irracionális dolog felállítani egy sorrendet, lehetetlen, de mégis lehetséges, de még akkor sem jó, mert mégsem úgy van."
de azért szép próbálkozás... egy kicsit talán túl intelligens, választékos...

csillagkúll · www.:madeinfidesz.eu 2010.01.21. 09:13:50

ezt nem hiszem hiszen amikor az ember arcára kiül a vágyakozás és a léha kéj mustrálja valód őszinte semmiségét csattanó válaszaként az égető szemekre árnyat vett a kozmikus pír és észre sem veszik és tudatukba se merül fel hogy most vetted le isteni álarcod mely a halhatatlanok sorába zülleszt és hogy a holtak ábrándja fogan égésedben, gyönyörű látvány lehetsz mikor ezen dolgok ajzanak

adhuvbeigiqe upiugtqeőoqőoqqe 2010.01.29. 10:31:10

Hangosan és tagoltan mondom, hogy mindenki megértse:

BE-SZA-RÁS:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!