Sziasztok! 
Először az ISO szabvány szerint kötelezően előírt részt teljesítem.
Régóta olvasom a blogot, de csak mostanában jutottam el odáig, hogy billentyűzetet ragadjak, és bepötyögjem szakításom történetét. Sajnos hosszú lesz, ezért is írom ezt a bevezetőt, hátha az rövidít rajta. Mindez rendkívül fontos információ.
Tehát 14 éves voltam, túl életem szerelmén, kicsit kiégve. Utána egy óriási, mindent felperzselő szerelemmel vigasztalódtam, amit desszertként egy óriási szerelemmel fejeltem meg, majd egy mindent elsöprő, gigászi szerelemmel öblítettem le.
Épp jól voltam lakva szerelemmel, amikor megismertem Őt. Részegen oltott, én meg szó szerint elfolytam. (Unokatesóm szedett össze szivaccsal, és vitt haza egy talicskában, aztán betett a fagyasztóba, mire nagy nehezen megszilárdultam. Persze egy-két végtagom hiányzott, ezért vissza kellett menni, és további fél vödörnyit összeszedni belőlem, de ez nem lényeges. Nyugi, mindjárt rátérek a Tescóra.)
Nagyon szerelmes voltam, mint még soha életemben, és éreztem, hogy semmi nem állhat közénk. Viszont olyan jól ültem a tévé előtt, hogy inkább nem mentem bele újabb kapcsolatba. Ő persze ette a kefét, mert szerelmes volt, azaz végig rám gondolt, miközben az összes unokatestvérét és tanárnőjét végigkefélte.
Aztán egyszer, amikor filmeztünk (azaz hanyatt fekve bámultuk a tévét), bevallotta, hogy már két éve kinézett magának, de volt három barátnője, nekem meg két pasim (=szerelmem), ezért akkor sem lépett. Ő szakított az egyik nőjével, így egyensúlyba kerültünk, és meg is akart szerezni, de pechjére szerelmes lettem még egy pasiba, ezért nem lehettünk egymáséi. Rögtön összejött egy óvodai kiscsoporttal, nagy szerelem volt.
Aztán mostanra alakult úgy a helyzet, hogy ő már két napja, én meg fél órája nem voltam szerelmes senkibe, ezért mindezt el is mondta.
Megfordult velem a világ. A hajam kigyulladt, a szívem percenként 10 ezret dobogott, a bőröm levált, a szemeim kifolytak, hangosan dübörögve fél méterrel a föld fölé emelkedtem. Szexi lehettem.
A karjaiba omlottam. Csodálatos, fantasztikus éjszaka jött. 240 SMS-t váltottunk, közben MSN-en cseteltünk nyolc órán át. DVD, PSP, ABS, EPS, PDF, JPG-csatákat vívtunk, úsztam a boldogságban. Meg a rózsaszín ködben. Meghaltam a gyönyörűségtől.
Elmondta, hogy nagyon fél a reggel fél nyolctól. Olyankor jön ugyanis a véletlengenerátor, ami új érzéseket dob nekem. Mondtam, én is félek. De tegyünk úgy, mintha soha nem lenne reggel fél nyolc! Óóóóóóhhh.... De romantikus!
Gyönyörűséges éjszaka volt, egymásnak háttal néztünk a telónkon filmeket. Ő pornót, én romantikusat. Imádtam, minden sejtem, minden atomom külön-külön örök hűséget esküdött az Ő minden részecskéjének. Ha az egész világ megszűnt volna, és én is csak egyetlen pillanatot élhettem volna, azt sem bántam volna, feltéve, ha azt vele tölthetem.
Jött a reggel fél nyolc, és bömbölve, zokogva elmondtam neki, hogy ekkora szerelmet ugyan még nő nem érzett a világegyetem fennállása óta senki iránt, de kettőnk óriási szerelme közé áll az a megkerülhetetlen tény, hogy nekem most valahogy nincs kedvem kapcsolathoz.
Győzködött sírva, hogy legyek az övé, hiszen szeretjük egymást, és azt mondta, hogy az ilyen önsorsrontásról "le kéne szoknod", de én úgy értettem, hogy "le kéne szopnod", ezért véresre rugdostam a csótánytaposómmal, és örökre otthagytam. Pedig soha senkit nem szerettem annyira, mint őt, se előtte, se utána.
Egy hónapig nem láttam. Nem is hiányzott, mert megismerkedtem életem leghatalmasabb szerelmével, aki miatt a hajam kihullott, a szemem átkerült a hátam közepére, és folyamatosan bőgtem napi 24-26 órát. De ez más történet. Egyik reggel fél nyolckor megint Gézát dobta ki a gép. (Ja, hirtelen neve is lett.) Minden nap filmeztünk (azaz a Shrek 3-at néztük 8 collos monitoron, svéd szinkronnal, mert az öccse csak azt bírta letölteni), illetve freskót festettünk (azaz a Mekiben tunkoltuk mások meghagyott sültkrumpliját kecsöpbe), valamit rákkutatást végeztünk (azaz csikkeket halásztunk ki a kocsma piszoárjából). Neki nője volt, ennek ellenére rávettem, hogy leszopjam.
Aztán beütött a szkrecs. Épp egy presszóban ültünk, és SMS-em jött tőle (szóban nem kommunikáltunk), ahogy mellettem ült, de a telefonom az asztalon volt, ezért oda nézett a hangra, és meglátta valamelyik exnőjét (mondjuk a faluban minden nő az exe volt, nekem meg minden pasi, szóval nagy volt rá az esély). Aztán amikor elmentem a telefonomért az asztalhoz, Gézát elvesztettem szem elől (nem emlékeztem, hogy néz ki), és mire újra megtaláltam, már az exnőjét dugta az asztalon.
Vigasztalhatatlan voltam, intettem a pincérnek, hogy fizetnék, egyúttal szerelmes is lennék belé, járjunk, ő volt életem szerelme, soha senkit nem szerettem annyira, mint őt, égtem a boldogsában, úsztam a tűzben, de nem akartam kapcsolatot, ezért vége lett.
Gézával megint összejöttünk, amikor ugyanannak a párnak a két tagjába lettünk szerelmesek. (Részemről mindent elsöprő, soha nem tapasztalt szerelm volt természetesen ez is.) Észre sem vették, hogy nem is velük, hanem egymással foglalatoskodunk, a végén bambán néztek, hogy egymást ölelik, nem minket. Jót röhögtünk.
Gézával a szerelem mindent elsöpört, életemben nem éreztem ilyet még soha. A szemem dobogott, a szívem könnyezett... De egy szép napon attól kezdtem félni, hogy Géza márványból van, és agyonnyom, ezért nem hagytam, hogy szex legyen egy hónapig. Megsértődtem, amiért nincs szex, és mindketten éreztük, hogy nincs meg a régi tűz. Meg különben sem akartam kapcsolatot, sok lett volna a szerelem mellé.
Aztán végül nagyon szerelmes lettem valakibe, annyira, mint még soha senkibe azóta is. Aztán Gézába is, de belé még jobban. De nem akart kapcsolatot. Aztán akart, és szerelmet vallott, de akkor meg én nem akartam. Aztán összejött egy ribanccal, én meg annyira belészerettem, mint még soha senki senkibe a világ teremtése óta. Ment a sok SMS, meg TBC, meg VBK. De ő csak dünnyögött.
Igazából nem érdekel. Gáz a csávó. Azért szerettem, mert a Tescóban nem vett óvszert a baccpapucsos ősi román nem lehet sikeres ember rav antal MNK MPG sün!!! sün!!! sün!!! *** system error
Utolsó kommentek