Mi a teendő, ha a másik sérült a könyökét veri be? Bónuszként szex közben pakoltam össze cuccokat.
Hehehehe, nekem is van ám egy vicces történetem... Még ma is elfog a röhögés, ha eszembe jut.
Összejöttem egy Péter nevű faszival, de tudtam, hogy másnap átköltözöm a szomszéd utcába, ezért nem nagyon érdekelt a dolog. Szex közben is pakoltam össze a cuccaimat, meg elintéztem pár telefont. Péter amúgy sem volt nagy szám, így nem is hagytam, hogy befejezze az aktust: hamiskás mosollyal kértem, hogy csukja be a szemét, és amint becsukta, intettem meleg haveromnak, aki mindig ott áll meztelenül a szekrényben, pontosan ilyen eshetőségekre felkészülve (nagyon jó haver egyébként), így Péter tudtán kívül vele fejezte be a szexet. Mekkorát röhögtem! Aztán persze ment a videó az összes weboldalra.
Mondjuk meg is érdemelte, hiszen nem voltam szerelmes belé, mégis lefeküdt velem, a mocsok disznó.
Pár év múlva mentőorvosként kezdtem dolgozni, és mit ad az ég, ki az első ügyfelem? Péter. Autóbalesetet szenvedett, ő volt a vétlen fél. Szétnyílt a nyaki ütőere, szépen vérzett volna el a marhája, de a kollégám ragaszkodott hozzá, hogy bevigyük. Nagyon dühös voltam, hiába magyaráztam, hogy ez az ember már gyakorlatilag halott, és ne pazaroljuk rá a drága kötszert meg egyéb eszközt, a kollégám ragaszkodott hozzá, hogy őt vigyük be, ne a másik sérültet, aki a könyökét verte be. (Pedig azt lopva fejbe vertem a leszakadt lökhárítóval, hogy legyen valami súlyosabb tünete, és inkább őt mentsük meg... De nem. Pedig azt hiszem, agysérülést is okoztam. Hopppsz...! :)) Egyébként volt pasim az is.)
Szóval Pétert bevitték a kórházba, és megmentették az életét, hiába kötöttem be neki "véletlenül" rossz infúziót négyszer is. A főorvosnak is könyörögtem, hogy "véletlenül" legalább bénítsa már meg, de az a szemét nem volt hajlandó, a hippokráteszi esküjére hivatkozott. Na mindegy, ez a hála azért a sok anális szexért... Üzenem a főorvos úrnak, hogy ő lesz a következő.
Péter elterjesztette a kórházban, hogy lefeküdt velem. Ez azért volt ciki, mert korábban dolgoztam ott, és minden férfi vagy szeretőm, vagy pasim, vagy férjem, vagy exférjem volt. (Egyszerre maximum két férjem, három pasim, és kettő szeretőm volt. Kurva azért nem vagyok.)
Ezért egy parlamenti bizottsági elnök ismerősömmel (óriási farka van, és istenien nyal) megbeszéltük, hogy megtréfáljuk Pétert: egy új eutanáziás törvényt vertünk keresztül a parlamenten (a "vertünk" nagyon helyes kifejezés, elég sok honatyának vettem bizonyos szervét kezelésbe ilyen módon, hihihihihi). Péter ugyan szépen lábadozott, de ezt nem kellett mindenkinek tudnia :) Látnotok kellett volna Péter arckifejezését, amikor felolvastuk neki a határozatot, hogy lekapcsoljuk a lélegeztetőgépét... Hát soha nem röhöhgtem ennyire, mint akkor. A hullaházban mutogattam röhögve mindenkinek, milyen kicsi farka volt.
Azok voltak a szép idők! Fiatalság, bolondság.
Utolsó kommentek