[Ha nem szeretnélek, nem lennék veled.]

Szerették egymást. Bámulatos volt a szex. De az élet, az a nagybetűs, az, az megölte a szerelmüket! Mindjárt beleboxolok a bölcsészdiplomámba a falon.

Én nyolcéves voltam, ő negyven. Szeretett. Szerettem. A szex bámulatos volt. Mindenhová vele mentem, nem zavarta. A nyakában ültem, amikor a volt feleségével beszélgetett. Elmondta neki, hogy nagyon szereti, hiszen mégis csak együtt éltek húsz évet, és van négy gyerekük. Nem akarja elveszíteni. De már nem szerelmes belé. Erre közbevágtam, hogy baszd meg, ezt tudod, ki hiszi el, tutira bele vagy zúgva. Tiltakozott. Onnantól három hétig egyfolytában azt hüppögtem, hogy "Őt szereted! Őt szereted! Őt szereted". Győzködött, hogy engem szeret. Próbára tettem. Harminc kurvát rendeltem neki, egyet minden napra. Egyik szebb volt a másiknál. Csak kapkodta a fejét. Egyikhez sem nyúlt hozzá, pedig meztelenül illegették magukat előtte. Azt hajtogatta (ahogy azt a rejtett kamerán láttam), hogy hagyják békén, ő engem szeret.

 

Aztán az egyiknek megnézte a mellét. Innentől kezdve 9 hétig folyamatosan visítottam. Pedig nem vagyok egy hisztis alkat.

 

Mondjuk ütöttem-vertem is. Ja, meg egyszer levágtam a farkát konyhakéssel. De ez sem segített a kapcsolatunkon. Közölte, túl féltékeny vagyok, és otthagyott.

 

Azóta más női vannak, szóval egy rohadt tetű. Még jó, hogy megszabadultam tőle.