Nekem is volt műanyag telefonom, de amikor szétment, nem a Kossuth utca 10. alá kellett mennem reklamálni, hanem a Petőfi utca 8. alá. De a legjobb nőket táviratban vagy telexen szoktam felszedni. Az bezzeg nem esik szét.
Nekem is volt egy csajom. Imádtam. Járt valami főiskolára, már ha annak lehet nevezni azt a szart, azt a tömény mocskot, ahova a világ legidiótább barmai járnak butulni, hogy folyna ki a szeme mindnek, bele a szájába, a neve napján.
Aztán szakított velem, mert bulizni akart, mint általában a sok agyatlan senki tróger, akik cseszik el az életüket és hallgatják azt a hulladék tuc-tuc-zenét, szedik a sok brogot, és reggel aztán nem bírnak felkelni, és aztán szemtelenkednek az idősebbekkel.
Aztán kibékültünk, csak az volt a gond, hogy napi 17 órát kellett lehúznom a kanálgyárban, hogy gondoljak a jövőnkre is, ebben a mai rettenetes világban, ne úgy, mint egyesek (khm), akiknek csak a hívságokon meg a szórakozáson jár az az ostoba fejük, hogy enné ki a rák az agyvelejüket.
Szóval nehezményezte, hogy nem hívtam fel, mert persze neki lerohadt volna az a gusztustalan, pattanásos, förtelmes keze, ha felemelte volna azt a tetves nyomorult telefont, ami egyébként egy műanyag szar, amit a mocskos multicégek tukmálnak az emberre, aztán szétesik öt nap alatt, és lehet menni reklamálni a Kossuth utca 10. alá, amit meg sem lehet találni, mert a 8. szám után a 12. jön, és az ember azt az ótvaros portást kérdezi, hogy hol a francban van a tizes szám, és az meg unott hangon odaböfögi, hogy a 8-10. az egy lépcsőház, csak elfelejtették kiírni, hogy a jóisten ássa el ezt az egész megveszekedett világot a sok trógerral meg tahóval meg munkakerülővel együtt, úgy, ahogy van.
Aztán otthagyott, azzal, hogy túl negatív vagyok. Persze az a kis macskapofájú nyomorult, nyamvadt senki, akivel összejött, az az utolsó lúzer, a 173 centijével, a merev állapotban alig 14,5 centis farkával, az orgazmus közben vágott hülye pofájával, a szőrös fenekével, na, az bezzeg jó neki, mi?! Pedig nem is F betűvel kezdődik a neve, mint minden normális embernek. Meg a kedvesemtől északkeleti irányban lakik, ami a lehető legrosszabb, mert ahogy jön a nyolc óra négyes vonattal, át kell gázolnia a Petőfi utca közepén éktelenkedő pocsolyán (ami megérne egy külön posztot), és beviszi a sarat a kedvesem amúgy is undorító, mocskos, ízléstelen, a szerelmem kifacsart ízlését, otromba érzéketlenségét hűen tükröző, varacskos fekélyeitől bűzlő, árnyékszéknek is alkalmatlan lakásába.
Még hogy én negatív. Hogy a nádvágó, nagytalpú úristen rohassza meg ezt az egész kurva világot, az ilyen idiótákkal együtt.
Utolsó kommentek