[A hatalmas szerelemnek elemésztő tűze bánt]

 

Hogy az élet bozótjában lobogó atommáglya milyen vulkánbombákat vet bele az éjszaka sűrű tisztásába, hogy azt megtermékenyítve gyönyörűséges tölgyfát nemzzen, mely generációkon át táplálja az élet forrását: olyan kérdés, amit még senki nem tett fel.

 

Soha.

 

Senkinek.

 

Semmi pénzért. 

 

Sokat tapasztaltam. Őszbe csavarodik ritkuló, 16 éves halántékom barázdált ösvénye. Megkínzott az élet. A halál árnyéka szórt szikrát remegő bensőmből a szerelem tengerébe. Hogy miért, nem tudom. Hogy mikor, nem emlékszem. Hogy milyen magasra, fingom nincs.

 

Nincs fingom.

 

Régen volt. De még mennyire hogy volt! De most már nincs többé. 

 

Az sincs.

 

Talán az étrendem teszi. Nem tudom. Senki sem tudja. Senki sem tud semmit.

 

De ne beszéljünk a fingról.

 

Beszéljünk a szerelemről, a tüzes tengerről, amely a tiltott gyümölcsöt kitépi Prométeusz májából, és Szkülla és Karübdisz között veti Godzilla plátói ágyékára.

 

A szerelem lángolva perzselte fel a nyári záport, mely életem lottószelvényét töltötte ki égő golyóstollával, de elfelejtette határidőre bedobni a bölcsesség trafikjában, hogy aztán a sors sorsolásán a dugás telitalálata az árnyak távoli ködébe veszve miszlikbe szakadjon az ezüsthíd felett, farkasüvöltéstől és az egyiptomi csapásoktól kísértve.

 

Senki, soha nem érezte még a kozmikus vágy életet adó bizsergését ágyékában úgy, mint én, amikor a Szerelem kohójának martinásznőjével taliztam. Óh, Galatea! Ahogy hűsítően tüzes tekinteted fekete holdsugarát rám lövellted a napcsiszemcsid mögül, ahogy éjfekete kávédat kifizettem a szerelem pincérének, megspékelve a vágy borravalójával... és a szenvedély áfájával... Talán négyszáz forint lehetett? Vagy ezernégyszáz? Vagy tízmillió? Hidd el, óh, Nimfám, h leszarom.

 

Amikor letoltam Előtted poklok poklát megjárt, kénköves alsógatyámat, olyan napok, hónapok, évek következtek, hogy nincs az emberek, sőt angyalok, sőt istenek nyelvében sem egyetlen olyan szó sem, egyetlen olyan képzavar sem, amivel ezt leírhatnám. 

 

Meghaltam ott. Megszülettem.

 

Égtem.

 

Égek most is.

 

Ember nem égett ennyire előttem. Mint én előtted.

 

Meg most előttetek.