[Férfiak bejelentkező szövege 2.0]

Sziasztok!

Utálom, hogy a pasik egy csomó hülye sablonlevelet írnak nekem! Hogy aszongya, itt a reglapom, nézd meg, aztán írj. Te atyaúristen!!! Hol itt a romantika, a figyelmesség, a kedvesség, a spontaneitás, az illúzió?!?!

Engem el kell varázsolni! Én egy királylány vagyok! Mi az, hogy nézzem meg a reglapját, ha tetszik, írjak, aztán személyesen találkozzunk?!

Hogyisne!

Ilyenkor azt képzelem, hogy ez a férfi esetleg nem csak nekem ír! Sőt, lehet, hogy nem csak az én kedvemért regisztráltatta magát! Undorító belegondolni, hogy ugyanazzal a kezével, amivel nekem küldi el a sablonválaszt, esetleg már más nőnek is írt, méghozzá ugyanazt!

Pfuj! Ilyenkor órákig hányok!

Mi ez? Valami... valami... adatbázis? Valami... online... ismerkedős... weboldal?! Ahol az emberek... így... megnézik egymást?! És ha tetszenek, akkor... Találkoznak?!

Fuj!!!! Húsvásár!!! Hol itt a romantika?!

Egyszer egy fiúka írt nekem. Azt mondja, elképzel, ahogy ülök a halványzöld csempés konyhámban, fekete nadrágban, lila blúzban, és a jobb lábamat felhúzom magam mellé a székre. Közben a Cosmopolitan hetedik oldalát olvasom, előttem a Toshiba laptopom, és azon olvasom a levelét. Úgy érzi, vaníliás kávéra vágyom, és arra, hogy valaki megmasszírozza a bal tenyeremet. 

Na, ezen a balfaszon kiakadtam. A bal lábamat húztam magam mellé! Nem a jobbat!! Csak azért, mert a többire ráérzett, nem kellett volna ennyire elkényelmesednie, és ekkorát hibáznia!! Csak dugni akart a rohadék, meg is verettem egy haverommal. Ilyen az, amikor valaki nem figyel egy nőre.

Gusztustalan.

Na, a másik meg még rosszabb volt. Hét oldalas levelet írt. A végére elmosolyodtam, és könnyes lett a szemem. Annyira a szívemhez szólt! Nem tudom, hogyan jött rá, hogy mi a fontos számomra az életben. A három szavas bemutatkozó oldalam alapján aligha. Talán a fotómon, a szememből olvasta ki, hogy hogyan érzek, mi bánt, mi foglalkoztat? Mindenesetre úgy éreztem, igazi rokonlélekkel hozott össze a sors. A fényképe is nagyon vonzó volt, pontosan az én típusom. Ó, hogy milyen boldog voltam! A rádióban a kedvenc számom ment. Azt is ő kérte! Reggel a mérlegre álltam: két kilót fogytam! Ebédnél láttam, ahogy az expasim koldul az utcasarkon, megkopaszodva... a ribanc, akiért otthagyott, meg elhízott, és leeresztett a szilikonmelle... Tudtam, hogy ez a nap még tartogat kellemes meglepetést... és akkor várt ez a levél.

És ekkor jött a feketeleves. Ugye rólam mindenki tudja, hogy 28 és 33 év közötti, 178-193 centis férfit keresek. És e fantasztikus levél írója, ez a "csodálatos férfi", pontosabban ez a szardarab, ez a szélhámos, ez a szemétláda 34 éves volt, és 176 centi magas!!! Mit kezdjek egy ilyen vénséggel, aki alig 20 centivel magasabb nálam? Ha felveszek egy magassarkút, már csak 10 centi a különbség! És ha kicsit lehajol, én meg mondjuk sámlira állok... kész, mindenki látja, hogy egy gnómmal, egy hupikék törpikével vert meg a sors.

Ó, hogy mennyit sírtam! Milyen kegyetlen a világ, milyen szemetek a férfiak!